Kisgyermekkori nyelvtanulás lehetőségei

A tudásig vezető út sok variációs lehetőséget rejt magában. Mikor kezdje a nyelvtanulást? Bölcsődében, óvodában, iskolában? Kitől tanuljon? Intézményben vagy magánszemélytől vegyen órákat? Közösségben vagy egyénileg sajátítsa el az ismereteket? A nyelvtan vagy a szókincsbővítés, a beszéd legyen a fontos?

Keresünk, kutatunk módszerekről tájékozódunk. S a döntés nem egyszerű.

Ismert tény, hogy már 3 éves kor előtt kialakul a gyermekeknek az a memóriájuk, amely a nyelvtanuláshoz, szavak elsajátításához és felismeréséhez szükséges. S azt is tudjuk, hogy az ember életének első 6 éve felbecsülhetetlenül értékes. Ebben az időszakban alakulnak ki az emberi agyban az agysejtek közötti idegkapcsolatok. Minél több inger éri a gyermeket fejlődésének e korai szakaszában, annál nagyobb mértékben fejlődik az agyműködése. A gyermek ezt a nagyobb agykapacitását egész élete során hasznosíthatja akár idegen nyelvek tanulásában, akár zenei vagy egyéb ismeretek elsajátításában. A korai nyelvtanulás fejleszti a gyermeki agy idegpályáit, az általános intelligenciához és a halláshoz tartozó agykéregben. Minél fiatalabb egy gyermek, annál kevesebb nehézséget jelent számára egy vagy több idegen nyelv elsajátítása, amennyiben azzal rendszeresen és szisztematikusan találkozik és annál jobb lesz felnőttként a nyelvi és kiejtésbeli felfogó készsége.

Ma már a legszerencsésebb családokban a fejlődő gyermekhez már az első pillanattól kezdve vagy a szülő, vagy valaki, akiben megbíznak a választott idegen nyelven beszél a nap nagy részében. S az eredmény önmagáért beszél. Nagyszerű példa erre a vegyes házasságokban nevelődő gyermekek nyelvtanulása. De nem adatik meg ez mindenkinek. Választási lehetőség még az óvoda, iskola heti 1- 2 nyelvi órája. Ennek eredményessége

- tisztelet a kivételnek - hosszútávon megkérdőjelezhető. S ha eredményt akar a szülő, be kell látnia, hogy kénytelen magántanárt fogadni.

A gyermeknek szüksége van, hogy magyarul és idegen nyelven egyaránt jól beszélő, lehetőleg párhuzamosan beszélő oktatója legyen. Hogy az agyban az anyanyelvi kifejezéshez kapcsolódjon az adott nyelv jelrendszere.

Mivel kevésbé jellemző a kisgyermekekre a szociális gátlás, ezért minél több sikerélmény biztosításával kell megvalósítani az idegen nyelv elsajátítása iránti pozitív attitűd kialakítását. A gyermek emocionális beállításából adódóan, elsősorban attól a felnőttől tanul, azt igyekszik utánozni, aki érzelmileg közel áll hozzá.

Széllné Fógel Erika